Ne maradj le!

2016 October 24 | DCS2016

ÉN TÖKÉLETES VAGYOK

Metanoia Artopédia (Szeged)
ÉN TÖKÉLETES VAGYOK – tudattalan történet
Rendező: Perovics Zoltán

A helyszín a mulasztás bolygója, ahol a mérgek sokszínű, hipnotikus kín-állatát az emberi faj üres mutációi táplálják. Ahol a látszólag passzív semlegesség rendre magához vonzza, és aktivizálja is a mérgeket. Ahol a mai ember mérgekhez fűződő kaotikus kapcsolatában azoktól már nem is különbözteti meg magát. Ahol az ellenmérget sem gyógyszerének, hanem ellenségének tekinti.

Az idő elközelgett, hogy a „civilizált barbárság” betörésének vége-hosszát belássuk, azonban az ellenméreg mégsem mondja azt, hogy: Der Handkuss! / Kisti Hand!
Irány a Mars! Erre a hangra hangolódni, mindenféle különleges extázis-technika nélkül lehet. A tudattalan finálé garantált, az élő természet a létezés egészére minden pillanatban igent mond. A Föld nevű bolygón felgyülemlett, megtisztíthatatlan, lebonthatatlan méreganyagokat az antarktiszi jégtakarók, és gleccserek olvadásával gondosan összehangolva éppen ez az igent mondás rázza le magáról. A monumentális méregtelenítőkúra vakító árnyait az Artopéd Vizuális Rádió élőben közvetíti.
Az előadás Friedrich Nietzsche és Hamvas Béla írásai, archív és jelenkori dokumentumok, hanganyagok, újságcikkek, statisztikák felhasználásával készült.

Perovics Zoltán: Haszontalan szövegek gyűjteménye [részlet]

Az 1990-ben alapított Metanoia Artopédia a színházi társadalmon kívülálló színházakhoz képest is kívülálló, semmilyen értelemben nem praktikus, sem nem kifizetődő. Ebben az artopéd szabadságban vállalja azt a tartalmi és formai építkezést/perfekcionizmust, amely időigényes és kockázatos ugyan, de ez adja a kísérletezés/felfedezés egyedüli lehetőségét. Nyomorúságosan termékeny külső/belső ingamozgás ez a jelenvalóság, az ismeretlen és a képzelet egybegyújtó centrumában. Az Artopédlandiában foganó katarzispont létezésünk teljességéért ragyog, ha valóban kihordjuk, ellenkező esetben ott az áramvonalas, praktikus koraszülött, a halott és divatos középszer. Ma mindenütt ez van.

„Pero (Perovics Zoltán) színháza a rend színháza, ahol a tárgyak és a fények, a szövegek és a szereplők egymásra felelnek; mint egy régi jó svájci óramű. Ez az ember a színház megszállottja. Ennek az embernek látomásai vannak, ez az ember a látomásait lepkehálóval elcsípi és vasba önti, fénybe, 220 voltba, emeltyűkbe, hogy visszaadja őket a szellemvilágnak. Megszállott. Van Gogh, Artaud… kasztjából.” Halász Péter

Közreműködők:
Erdély Perovics Andrea, Wolf Márk, Jerkus Koppány, Krasznahorkai Ágnes, Varga Szűcs Dóra, Kovács Vecei Sára, Tóth Péter Zoltán, Perovics Zoltán

Hangfelvételről közreműködik: Czeglédi András
Ruhák: Csúri Anna
Figurák: Kiss Attila Etele
Hangkeverés: Lengyel Zoltán
Hangtechnika: Virágh Máté
Rendezőasszisztens, szerkesztés: Erdély Perovics Andrea
Írta, látvány: Perovics Zoltán

Támogatók: EMMI, Grand Café, Patyolat // PRÓBAüzem

85’

metanoiaartopedia.hu

2016. november 15., kedd – 20:00 Kosztolányi Dezső Színház

Fotó: Török Erika és Szőke Dániel Bogdán